Mecsek Legmagasabb Pontja

A Dél-Duntántúl legnagyobb kiterjedésű egybefüggő természeti területe a Mecsek-hegység. A domináns alapkőzet a mészkő, a nyugati részen, a Jakab-hegy környékén pedig a hommokő. A területre az illír erdőtípusok (bükk és gyertyános-tölgyes) jellemzőek, de a változatos felszín és vízrajz rengeteg intrazonális kis élőhelyfoltot eredményez. Vannak itt bokorerdők, hárs-juhar törmelékelejtő- és szurdokerdők. A Mecsek a különleges illír erdők menedéke, legnagyobb részt cseres-kocsánytalan tölgyesek találhatók itt, viszonylag kicsi a tájidegen fafajok aránya. A terület ezen kívül hazánk egyetlen bánáti bazsarózsa-állományával büszkélkedhet. Mecsek legmagasabb pontja. A mészkőhegységek belsejében csodálatos barlangok formálódnak, amelyek egyben fontos denevérélőhelyek is. A meredek lejtők kopár sziklakibúvásain mindkét alapkőzettípus megfigyelhető. A mészkövet sok helyütt füves-cserjés sztyepek borítják. A hegylábi vidék száraz gyepekkel, bozótos-erdős mozaikokkal borított. A változatos élőhelyfoltok rendkívüli fajgazdagságnak teremtenek otthont.

1. Mecsek legmagasabb pont a mousson

Mecsek Legmagasabb Pont A Mousson

A Mecseki Kőszén Karolina-külfejtése keleti irányból Az Alpi–Tethys továbbnyílásával kelet felé kialakult a Magura-óceáni ág, ennek déli selfjén folytatódott a Mecseki-egység süllyedése. A kora-jurában nagy vastagságú törmelékes üledéksor rakódott a kőszéntelepes összletre (Zobákpusztai Homokkő, Vasasi Márga, Hosszúhetényi Mészmárga) mintegy 1500 m vastagsággal. Az üledékképződés egyre kevésbé tudott lépést tartani a süllyedéssel, a Mecseknádasdi Homokkő anyaga már zagyként zúdult a medencébe, több száz méter vastag turbidit rétegsorával áthalmozott mészköves kifejlődés (Pusztakisfalui Mészkő) fogazódik össze. A Mecseknádasdi Homokkő képződését megszakította annak a 12 m vastag fekete, vékonyréteges, halmaradványos aleurolitnak (Rékavölgyi Aleurolit Formáció) a lerakódása, amelynek keletkezése a magas szervesanyag-tartalom alapján a toarci-emelet képződményeiben világszerte kimutatott éghajlati változással, az ún. toarci-eseménnyel lehet kapcsolatos. Kelet-Mecsek – Wikipédia. Feljebb a rétegsorban egyre mélyebbvízi fáciesű üledékeket találunk, a törmelékanyag már nem jutott el a medencébe, ahol lassú üledékképződéssel mésziszap, radioláriás mésziszap rakódott le gazdag ammonitesz és krinoidea faunával (Komlói Mészmárga, Óbányai Mészkő, Fonyászói Mészkő, Kisújbányai Mészkő, Márévári Mészkő).

Általános leírás, jellemzés A terület nagyrésze hegyvidéki jellegű, Legmagasabb pontja 682 m-rel emelkedik a tengerszint fölé. Geológiai eredetét tekintve rendkívül változatos, többségében mezozoikumi mészkő és homokkő. A Mecsek nyugati része karsztfelszín. Mecsek legmagasabb pontja nature. A meredek déli lejtőket bokorerdők és száraz gyepek, a többi magaslatot tölgy és bükkerdők borítják. Ezek változatos fészkelési lehetőségekkel szolgálnak a terület gazdag énekesmadárvilága számára. Az erdők viszonylag jó természetességi állapotúak, az idegenhonos fajok száma nem haladja meg az 5%-ot. A hegylábakat körülölelő nedves rétek és mocsárrétek kiváló haris-élőhelyek. A Pellérdi-tavak pedig gémfélék és récefélék költési és táplálkozási lehetőségeit biztosítják. A területhez kötődő legfontosabb európai közösségi jelentőségű mádárfajok: Darázsölyv (Pernis apivorus), Hamvas küllő (Picus canus), Közép fakopáncs (Dendrocopos medius), Fekete harkály (Dryocopus martius), Karvalyposzáta (Sylvia nisoria), Fekete gólya (Ciconia nigra), Haris (Crex crex), Kis légykapó (Ficedula parva), Tövisszúró gébics (Lanius collurio).